Vackor

Az elmúlt időszak mindenek ellenére derűs, kiegyensúlyozott nyugalma után újra elérkezett az innen szép győzni avagy minden összeomlott állapota.

Először is fizikailag vagyok romos, megfázásból kifolyólag, ez ugyan igazán telefonban érzékelhető, nem blogban, de higgyétek el. Emiatt, persze, szünetel a napi torna, ami azért rossz, mert a legkisebb szünet megengedése után is sokszorosan nehéz a visszaállás. A fogorvos csak sima rettegés meg a gyötrés, de legalább a cél lebeg a szemem előtt, ha nem a lila karikák.

A munka sok, de annak az a dolga. Most is hoztam haza a hétvégére vagy kétórányit, de hacsak valami időnyújtó és inspiráló csoda nem történik, kézbe se fogom venni, majd bemegyek holnap jó korán. Hogy néz ki az időnyújtó csoda? Tudjátok, hogy tud a rendőr egy napban is huszonöt órát dolgozni? Fölkel egy órával korábban!

A lakás... , hagyjuk. A baj az, hogy folyton hagyom is.

A plébániai élet és közösség a minden esik szét állapotában. Itt a tanév, mindennek indulnia kéne, és nem és nem és nem. Ennek a példája a szombati elmaradt játszóház is, és még más is. Tavaly káplán atya után csak átmeneti törést jelentett újkáplán beállása, most az ő távozásával is, hirtelen légüres térbe kerültünk, amit Kisbalázs lelkesedése még nem tud betölteni. Mindig arra voltunk büszkék, hogy mi önállóan is képesek vagyunk mindenre, de az elmúlt hat évben nagyon megszoktuk, hogy olyan papjaink vannak, akikkel együtt lehet dolgozni. Most tétován nézünk egymásra és tudjuk, hogy Kisbalázst is nekünk kéne fölnevelni, példával, szóval, türelemmel, de elfáradtunk. Színtiszta lélektan, nyilván van ennek egy kifutása, csak addig kell kibírni, de félő, hogy közben sebeket adunk-kapunk.

És a magán... a négy fiú (igen, négy az már, akárhogy is nézem) külön-külön gondja, baja, öröme (ez utóbbiból mostanában elég kevés jut mindüknek). A készenlét mindig meghallgatni és a segíteni nem tudás tehetetlensége... Nem, nincs nyafogás, dehogyis, és nincs rendszeres vagy napi kapcsolat se, de ennyiből mindig befut valamelyik, élőben, e-mailben vagy telefonon, józan öreganyjukhoz. És itt megint a helyére kerül egy mozaikkocka az életemben: jó kicsinek, korosabbnak, csúnyának lenni, akit a vak oroszlán is sírva esz meg, mert szabadon szerethetem őket. A gyanú, a megszólás legkisebb árnyéka nélkül, de egyébként is már ilyen csapatméretben :) És kiderül, hogy az a sokat hallott maszlag is igaz a belső értékekről... ;)

Szóval, ez nem is a baj kategória, az előzők igen, de majd kimászom belőlük. Csak ne köhögnék ilyen rondán!