Na, kellett ez nekem? Csak egy gyerek van már itthon, én meg őt bántom. Pedig dolgozott, segített, csupa jószándékkal, csak kicsit figyelmetlenül, én meg jól leégettem mindenki előtt. Megy ez nekem, remekül. És nem is indulatból, nem ám, mert az enyhító körülmény volna, hanem szépen kivárva az alkalmas pillanatot, amikor nagyobb a hatás.
Most rajzolhatom neki a piros mogyoróst, a másodikat. Ha meglesz a harmadik is, már beválthatja egy igazira. Amilyen én tudok lenni, hamar összejöhet.
Visszatért a bumeráng és jól fejbekólintott: mert mindent meg lehet mondani, csak nem mindegy, hogyan.
El van rontva a vasárnapom :(
És, ha még csak az enyém lenne!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
hát de te legalább látod azt a hibát, és az már felér egy fél mogyoróssal, úgyhogy a másik felét küldjed csak át hozzám bátran, hátha én is ... ;)
Vackor! Nincsen mackó(bunda) tövis nélkül. ;) Vagyis bocsánat, az a rózsa, de akkor is igaz! :) Előfordul, hogy még egy mackógyerek is szurkálós hangulatban van. Jó, hogy ritkán és ez a lényeg. :)
Ez a nincsen mackó tövis nélkül, nagyon tetszik :)
Csak mi van, ha szegény mackót még a tövis is szúrja? ;)
Akkor bizony gyorsan ki kell húzni! Hogy hogyan, azt esete válogatja. Neked magyarázzam? Tudod Te azt nagyon jól. :)
Megjegyzés küldése