Vackor

Szerencse, hogy a medvebocsok csak a legritkább esetben élnek a józan emberész szerint. És szerencse, hogy körülöttem egyre több a mackó :)

Ha egy percig is komolyan gondolkoztam volna azon, amikor tegnap valaki megkérdezte, hogy egyáltalán van-e valami értelme annak, hogy ma hajnalban kimegyek integetni az utazóknak, akkor most sokkal szegényebb lennék.

Annak is örültem, hogy még ketten jöttek integetni olyanok is, akik tavaly velünk voltak, de most a hosszú utat nem merték vállalni. Aztán meglepve és örömmel láttam, hogy a korai órán újkáplán is lejött, pedig neki igazán semmi köze az egészhez. (Igaz, megkérdezte tegnap este, hogy mikor indulnak, de csak azért, hogy mondhassa, hogy júúúj, naaa, ilyenkor?) Időben befutott a busz káplán atyával és a más utasokkal, hogy fölvegyék a mieinket, és időre befutott még Zoli is, pedig ő is bőven ráért volna még odaérni nyitni. A közel egy év alatt a második olyan pillanat volt, amikor mind a hárman itthon voltak, ha csak egy jó utat kívánó kézfogásra is. Nagyon jólesett látnom, mackócsapat :)

Az útra indító áldást újkáplán adta, aztán tényleg integettünk és ballagtunk visszafelé. Valami teljesen közömbös témáról kezdtünk el beszélgetni, tudatosan nem is akartam egy nyafogó szót, egy sóhajt sem, de nem is nagyon környékezett. Mégis váratlan volt és jólesett, ahogy Zoli - jól tudva mindezt - egyszercsak átölelt: Majd csinálunk neked mi programot! Ettől féltem - feleltem, nevettünk, és már nem is fájt annyira, hogy nélkülem mentek el.

Estére meg már örültem is annak, hogy én tarthattam a saját óráimat. Már évvégés aranyos volt mind a két társaság. Éppen véletlenül - egész más miatt - nálam volt a fényképezőgép, aztán ahogy gyülekeztek, játszottak még a kertben, eszembe jutott fényképezni. Hogy ki csinálta a csoportképet? Hát a plébánosunk! Kint volt ő is, rögtön fölajánlotta, hogy lefényképez minket. Most pedig olyan következik, ami nem volt még a Vackor-történelemben, de nem bírom ki, hogy ne mutassam meg. A kicsik egy része, a többi éppen erdei iskolában van, zeneiskolában vizsgázik, vagy a néptánc-bemutatóra készül. Még majdnem ennyit tessék hozzágondolni, főleg fiúkat.

Ja, és ott van velük egy mackó :) Vigyázat, becsapós! ;)

Itt meg éppen az éneket fújják: ... és a ház erősen állt.

A nagyok meg a komoly rész után kikönyörögték a pincét. Ma azt is lehetett :)

És már három csokor virágom van. Mert akik jövő héten lesznek erdei iskolában, sportnapon, stb., azok már ma köszöntek el.