Vackor

Nagyon kellett ez már nekem, mert egy ideje tényleg eléggé magam alatt voltam, még ha jól el is hülyéskedtünk itt a labdával. De ma csuda aranyos volt mind a két társaság!

A kicsikkel nem az asztalhoz ültünk, hanem körberaktam székeket és úgy. Velük még nem próbáltam ezt, de bejött, tetszett nekik, tudják, hogy az igazán nagyok szoktak így. Vittem a bábokat, és a kislányok Zsuzsit, a fiúk Petit adogathatták egymásnak, mikor ki akart beszélni, hiszen az ő fejükkel gondolkodva mondhatták el, hogy szerintem a mennyország... (Csütörtökön áldozócsütörtök azaz mennybemenetel, végefele jár a húsvéti idő.) Mindenki megszólalt, a bábu mögé bújva még az is, aki egyébként nem szokott. És értelmeseket, kedveseket mondtak. Nálam volt a nagymama, én meg az ő szavával mondtam el, amit akartam. Volt még egy kör, abban azt mondhatták el, mik azok a tulajdonságok, amiket majd magunkkal vihetünk, és mik, amiket még itt a földön jobb, ha gyorsan elveszítünk. A befejezés már csak az volt, hogy örülünk, hogy mindenhol van helyünk, az iskolában a padban, otthon az asztalnál és sorolták még... a mennyben is el van készítve a helyünk, már csak rajtunk múlik... Egyik évben, amikor más megközelítésben ugyanerről volt szó, a végén megszólalt az egyik kicsi: Én már úgy szeretnék ott lenni!
Na, azért ennyire lelkesítőre azóta nem veszem :))

A nagyokkal a liturgia az idei anyag (a kedvenc témám), az egyházi művészet volt a mai lecke. Tegnap este készítettem - zömmel saját felvételeimből - egy összeállítást, elkunyeráltam újkáplán laptopját, körülültük, és a modern hitoktató órát tartott :) Meséltem közben az utakról, ahonnan a képek valók voltak, Erdélyről, a tavalyi Németországról, hazai emlékekről, ők is elmondták hozzá a magukét, és közben megtanulták, hogy szárnyasoltár, rózsaablak, freskó, meg amit még fontosnak gondoltam. Úgy sajnáltuk, hogy vége az órának.

Na, helyrebillentem.

Most meg még muszáj dógozni, csók.