Vackor

Na, répa, retek, mogyoró összehordva, de korán reggel nem a rigó rikkantott - az ázott szegény - hanem én próbáltam időben kikecmeregni az ágyból, hogy még a tömeg előtt begyűjtsem a sonkácskát, kalácskát, nyulacskát, megtetézve két tormás sonkatekerccsel és egy kaszinótojással, ha már ünnep. A nyulak kellő számban és egyénre szabottan itt sorakoznak, minden gyereknek a magáé. Zolika mogyorósat kap (már olyan is van), Lacika after eightest (az is van), Józsika pedig festő nyuszit, egyrészt, mert róla még nem tudom, milyen csokit szeret, másrészt meg, mert remekül rajzol és fest, ha öt percig egyhelyben van, és papír-ceruza akad a keze ügyébe, máris rajzolni kezd. Ha lenne szkennerem, most idetenném a Variációk bárányra című, tegnap délután alkotott műsorozatot, melynek különösen a tojásból kibújó, egészen meglepett képű bárány (nem csodálom) a kiemelkedő darabja, de a többi is figyelemre méltó alkotás. Mivel mindez a szent sír őrzés beosztásának hátoldalára készült (Zoli csak abban bízik, hogy plébános úr nem fogja megfordítani a papírt, ha mégis, árulkodnia akkor se kell :), így vélhetően megmenthető a halhatatlanságnak.

Aztán három kisnyuszi pótmamának, Elli néninek, nagynéninek; akik ünnepek előtt mindig elmondják a nehozzfiamsemmit-énseadok monológot, de amikor odamegyek, véletlenül mindig van csoki, süti, miegymás, tehát mégiscsak. Még egy nyúl az istápolt szomszédlánynak, és két nyúl tartalékba, mert sose lehet tudni, kire tör rá pont idén az ajándékozhatnék. Aki benéz a bevásárlókocsimba, azt gondolja, hú, mekkora családja lehet, és tulajdonképpen...
Még szerencse, hogy idén a 200 piros csokitojást Zoli vette meg, mert akkor aztán végképp belezavarodnának a familiába.

Holnap tojáskeresést szeretnénk a templomkertben, de ha így folytatja, akkor legfeljebb csak a vizicsibe tojásait lehetne kitenni és a vizipókok keresnék, mert ha az aprónépet kihajtjuk a sáros-vizes fűbe az ünneplő ruhában, hát a kevésbé rugalmas szülők körében nem lennénk túl népszerűek.

Ma este meg körmenet. Ma este meg körmenet?
Medveemlékezet óta nem fordult elő olyan, hogy nálunk a körmenet elmaradt volna. Amikor a Mátyás-templomban nem mentek ki az eső miatt, mi akkor is. De ma? Nem tudom, majd akkor dől el. Nagy körmenet a miénk, még az útinform is be szokta mondani, mert buszvonalat is érint. Egyelőre szakad.

Dél körül, Zolival egymást váltva (ma ő csak akkor jöhet el, ha én váltom), fölugrunk Elli nénihez, mégse maradjon magára ünnepen, délután pótmamához szaladok át, nagynéni hétfőn ebédre, és az ilyen ünnep másnapi mise akkor mindig káplán atyánál a világ végén, lévén nagynéni csak pár saroknyira lakik onnan, milyen kicsi a világ, hogy legalább közhellyel fejezzem be terjedelmes beszámolómat.