Nem, nem nyafogunk, azért nem is írok. Mostanában nem is teszek mást, mint egyfolytában azon küzdök, hogy megpróbáljam a fejemet a víz fölött tartani, mert a hullámok állandóan össze akarnak csapni fölötte.
Most tört rám az utolsó hetek/napok fáradtsága, hiszen nemhogy szünet nélkül váltottam, de az utolsó pár napban mégcsak nem is jöttem el este nyolc előtt a régiről. A magánban meg felgyülemlett sok-sok elmaradt dolog, jön hozzá az új és egyszerűen rám omlik minden. Esélyt se látok arra, hogy kilábaljak.
És ne tessék mondani, hogy vállaljak kevesebbet, mert azt nem lehet. Inkább most tessék türelmesebb lenni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése