Jaj, ne, ez mára már sok(k) volt! Este még, jóval a munkaidő után, ki kellett mennem a főnökömhöz aláíratni valami sürgőset, mert ő nem jön még a héten (ami egyébként szimpatikus vonás). Zuglónak számomra nappal is ismeretlen részére, de odatalálni remekül sikerült. Ballagok vissza a kihalt, sötét utcákon, már fél nyolc körül járt, elérek a villamosmegállóba, éppen jött is egy villamos, hurrá, fölugrom rá, milyen nagy szerencsém is van! Azt tudtam, hogy onnan hét megálló a Mexikói út, hát békésen nézelődtem, persze, állva az üres villamoson, mert ezen a hülye hannoverin képtelenség leülni arra a dermesző hideg műanyag ülésre.
Amikor kezdett gyanússá válni, hogy talán ez már több a hétnél és olyan ismeretlen utcaneveket mondott be, meg a környék is egyre kietlenebb volt, akkor már éppen azt búgta a kellemes női hang, hogy Rákospatak utca. Mély sóhaj, vad izgalom. Ezen az átkon belül ám nem lehet tudni, hogy hanyas villamoson vagy, az titok. Az ajtó fölötti vonaltérkép meg négy járat útvonalát mutatja egyszerre. Éles logikával kikövetkeztettem, hogy a 3-as helyett én bizony a 62-esen utazom. Leszállni akkor már nem mertem, mert mindenhol csak vasúti töltés, üres telek meg Rákos-patak, és még a vissza-sínt se láttam mellettünk, mert akkor azért megkockáztattam volna. Egy megoldás marad: három megálló a végállomás, az a legbiztosabb. A nép egyre fogyott és kisvártatva befutottunk a Mézeskalács térre. (Naaa, ne tessék nevetni! Hogy egy mackónak ez való meg ilyenek, neeee...) Rémlett, hogy egy Vackor-ismerős erre szokott járni, és azt mondja magáról, hogy ő Újpalotán lakik. Akkor én most Újpalotán vagyok. (könnyek, végigfolyva, majd ráfagyva)
Láttam, hogy a vili körforgalomban megy vissza, futó gondolatként fölmerült bennem, hogy rajta maradok, úgy a még biztosabb, de jól tettem, hogy nem tettem, mert félreállt és már az ajtót se nyitotta ki. Így viszont a hóban caplatva, síneken átmászva, körbekerülhettem a szépnevű teret, ilyen árva, elhagyatott kismackót még nem látott a világ!
Ott aztán fölfedeztem, hogy arrafelé is két villamos jár, és a 69-es bemegy egészen a Mexikói útig, nem kell az átszállásra figyelnem, mert lehet, hogy ez nem is az én napom. Ó, már negyed kilenc körül újra ott is voltam!
Átfagyni akkor fagytam át igazán, amíg negyedórát vártam a Hősök terén a saját buszomra. De most már itthon vagyok :)
Brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr.................. hát nem most lett -9!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
10 megjegyzés:
Ajjjaj, Te szegény!!! :((((
Remélem, nem fáztál meg!
Én is :(
Tényleg van Mézeskalács tér, nem mackó-kitaláció. Az valóban jó messze van! Az már XV. kerület. Nekem volt egy osztálytársam a gimiben, aki ott lakott. Tőle hallottam először, hogy ilyen tér létezik. (Az Ajtósi Dürer sorra jártunk a gimibe. Gondolom, ő szépen bekocogott a villamossal, végig az Erzsébet kir.né útján.)
Éljen, Samu először ismerte el valamiről, hogy messze van! Micsoda öröm így reggelre! ;)
No, igen. Mert az valóban messze van.
KibicBikfic meg itt vihog mögöttetek. :)))
Nem baj, majd lakáskereséskor megcélzom a József Attilát, aztán eldöntöm, mi van messze és mi nem. :) Laktam már Rákosborzasztón, Budatétényben, erről a mostaniról nem is szólva, úgyhogy van összehasonlítási alapom.
Ja, a Mézeskalács térre nem megyek lakni, ha Samu aszongya, hogy az tényleg messze van. Messze már laktam eleget ugyanis. :)
:))))))))))
Nem akarsz kérni a cégtől megfagyási, de minimum mézre való pótlékot?:o).. Ez az egész esti ügy legalább 4-5 óra túlóra, de nem merem megkérdezni, ki fizeti (a révészt?):D
Iiiigen, és úúúgy volt, hogy pénteken rögtön mindet ki is vehetem. Aztán negyed 4-kor már sikerült is eljönnöm :(
Megjegyzés küldése