Vackor

Jé, visszaangolosodott a blogspot! No, mindegy.
Húzós nap volt ma, majdnem kilenc óra volt, mire hazaértem bentről, már túl a fáradtság hullámvölgyén. Azt se tudom, hogy sikerült tegnap a Mikulás, nem értem föl estére.

Megkaptam ma az értesítést, hogy sajnálattal tájékoztatnak, hogy a meghirdetett állást nem én nyertem el. Arról azért mélyen hallgatnak, hogy még csak lehetőséget sem adtak, hogy megmutathassuk alkalmasságunkat. Kedvesek, hogy legalább írnak, egy másik cég, ahova mind a hárman pályáztunk, még csak válaszra sem méltatta egyikőnket se. Hogy minket vén lovakat nem, az hagyján, de a kollegánk kétdiplomás, az adott területen gyakorlattal bíró fiatalember, be se hívták.

Holnap csúsztatok, millió túlórám van. A változatosság kedvéért megyek egy állásinterjúra is, de itt most nem lenne igazán kedvem dolgozni, viszont hívtak, akkor a minimum, hogy elmegyek, aztán majd meglátjuk.

De a holnapban nem is ez az érdekes, hanem, hogy délután újkáplánnal idegen gimnazistákhoz megyek lelkinapot tartani, egy osztálynyi tizedikeshez. Megkért Zolit meg engem, hogy segítsünk beszélgetést vezetni, meg amit még gondol. A gond csak az, nemhogy ezt nem tudom, de még azt se, hogy miről fogunk beszélgetni. Túlragozva megint nincs, az biztos.
Kicsit izgulok, ekkora laklikkal még nem volt dolgom. Nyolcadikosaim voltak már, de őket elsőtől vittem, az egészen más. Azért szívesen kipróbálom magamat ebben is, de hogy mire jutok velük, arra magam is kíváncsi vagyok :)