Vackor

Ahhoz képest, hogy az időjós tegnap reggel a rádióban, este a kedvenc meg a tévében egybehangzóan állították, hogy hó az aztán nem, még a héten sem; hajnalra az egész hegy fehér volt. Fehér, szép, csúszós és nagyon hideg. A hajnalt szó szerint kell érteni, mert 5 óra 10 perc volt, amikor Kati fölvett a sarkon, hogy kimenjünk a virágpiacra, beszerezni a szombati koszorúkötéshez a hozzávalókat. Ott, Budaörs fele, minden még fehérebb, még szebb, még csúszósabb és még sokkal hidegebb volt. Nagyon szeretem ezt a téli virágpiac hangulatot, a kertek alatt alig 15 perc alatt kiértünk, bár olyankor már az árusok pakolóban vannak. Mindent megkaptunk, amit akartunk, elég jó áron, el is beszélgettünk némelyik árussal. Még arra is futotta az időből, hogy a plébánián lepakoljunk, sőt, hogy itthon még egy bögre forró kakaót is igyak, meg főleg egy réteg ruhát lehámozzak magamról, aztán indultam el csak dolgozni. Elég jól bírtam a napot, most kezdek elkábulni.

Ma érdekes nap volt bent, főnököm meglepődött, mert egy egyenes kérdésre egyenes választ kapott, nem erre számított. Aztán beszéltünk a jövőről is, szerinte van, és nagyon szeretné, ha én is így látnám. Tulajdonképpen megnyugtató, elvégre nem lehet mindig menekülni valahonnan. Az egész beszélgetést akár tekinthetem burkolt bocsánatkérésnek is a mútkori őrjöngés miatt, csak mennyivel egyszerűbb volna az élet, ha ilyenekre nem kerülne sor.

Munka, rumli, semmi más, szombatig.