Kicsiny csapatunk négy autója délelőtt 10-re gördült be Pápára, ahol a helyi plébános, Mail atya fogadott és kalauzolt bennünket. (Még szerencse, hogy régi, böcsületes nevével ő élcelődött, nem nekünk kellett várni a pont.hu-t utána. :)
Hangulatos, szép város, még sosem jártam ott. A nagytemploma szép és hatalmas, a volt bencés berendezéseit a pálosok faragták gyönyörűre, a volt ferences meghitten barokk, kép nincs, képzeljétek el magatoknak. Az utcák és az összkép kisvárosias, barátságos, rendezett dunántúli. Délig bóklásztunk ott, de a híres Kékfestő múzeum még így se fért bele az időbe, ide is vissza kell még menni.
Viszont lenyűgözött bennünket a nagytemplom múzeumában egy régi persely, a tetejére egy térdelő ministráns van faragva-festve, és kiderült, hogy mechanikus oltárszolga. Ha bedobnak pénzt, fejhajtással megköszöni. Amilyen súlyú a pénz, annyira köszöni. Az ötösnél alig bólint, a százasnál viszont már szépen bókol :) (Ebből látszik, hogy végigdobáltuk a skálát, mint egy szökőkútba ;)
Innen a 26 km-re fekvő Dobára mentünk tovább, de már csak három autóval értünk célhoz. Egyikben ült a felvezető, a másik kettő szépen utána, a negyedik gazdája viszont azt mondta, hogy ő inkább rábízza magát a GPS-ére (új játék, ki kell próbálni, mellesleg ő egy háromgyermekes, komoly beosztású családapa, hát csoda, ha egy ilyen közegben a vén medve is kismackó maradt, hiszen itt mindenki folyton csak játszik :) induljunk csak, majd ők is odatalálnak, négy felnőtt embert nem kell félteni. Igenám, de ebbe a nagyszerű szerkentyűbe a présház udvarán fővő bográcsgulyás illata nincs beprogramozva, pedig annál jobb irányító nem is kell.
Így hát a megérkezés után negyedórával későbbi idő azzal telt, hogy őket is kollektíven odairányítottuk; először elektronikusan, mert új káplánunknak is van turista GPS-e, ami ugyan nem beszél, de ha kellő ideig napoztatják, akkor megmutatja az északihosszúság-keletiszélességet, amit mobilon bediktálva és a koordinátákat beprogramozva a másikba, már igazán semmiség. Ja, hogy a végén mégis azt kellett mondanunk, hogyha elértek a víztoronyhoz, forduljatok jobbra... :)))) Aztán nagy ovációval fogadtuk őket, mondom én, hogy mind kölök ;)
A tornácon ettük a gulyást és a rengeteg magunkkal hozott süteményt, kóstolgattuk az igazi somlói borokat, és a hegyet a várrommal láttuk magunk előtt. Amikor aztán délután kirándulni kerekedtünk, akkor is folyton csak magunk előtt láttuk, alig akart közelebb és lejjebb jönni. A kilátás és az ősz alakuló sárgáspiros-kökénykékes-csipkebogyós hegyoldala leírhatatlan, a hosszú-hosszú szőlősorok meg gondozottságukban reményt adók, elhanyagoltságukban fájdalmasak.
Egyébként megint azt állapítottam meg örömmel, hogy van egy másik Magyarország. Szíves szavú emberekkel, rendezett portákkal, élni akarással. Többet kéne kimennünk ebből a hülye városból.
Amilyen míszen indultam, olyan jó nap lett belőle, tíz után tettek ki a kapu előtt.
4 megjegyzés:
Jé, Dobára is mentetek? Kétszer jártam ott, mióta ezen a munkahelyen dolgozom. (Munkahelyi kirándulás volt.) Az egyik kolléganőm ugyanis odavalósi. A nővére még ma is ott él, de ő is sokat jár haza. Mind a kétszer megmásztuk a Somlót is.
Mi csak egyszer másztuk meg :)
1. Hát persze, hogy csak egyszer másztátok meg a hegyet, mert még csak egyszer voltatok ott. Mi sem ua. alkalommal másztuk meg kétszer, hanem két különböző kiránduláson. Köztük elmúlt kb. 3 év, ha jól emlékszem.
2. Pápa nagyon szép. Az utóbbi 10 évben nagyon szépen kitatarozták. Szép, régi sarokerkélyek vannak. Azok nagyon tetszettek nekem.
Ez így szokott lenni, az a program sikerül a legjobban, amihez nincs kedvünk. (Jó na, nem mindig..., de sokszor.)
Megjegyzés küldése