Ma bemutatkozott az új káplán. Pont. Előlegezzük neki a bizalmat. Sokat. Mert hát arról igazán nem tehet, hogy mi atyácska nyurga, vékony, csupa lendület, csupa készség, mosolygós szemű, fiús alakjához szoktunk, ő pedig korpulens, kimért, lassú mozgású, még mosolytalan arcú, meglett ember. Hatéves pap. Jól beszélt, nagyon jól.
A diákmise után ma cukorkát osztott a gyerekeknek. Pont. Az egyik nagygyerekem, ministráns, anyjával beszélgetünk kint a mise után, jön ki a gyerek, mama kérdi:
- Kaptál te is cukrot?
- Nem kell - mondta dacosan.
Innen indulunk, aztán meglátjuk, mire jut(unk). Neki se könnyű.
A másik is ma mutatkozott be. Remélem, este fölhív és elmeséli, hogyan sikerült.
A nyári szünet után ma fölvontam a horgonyt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
:) Azt, hogy jól beszélt, hogy kell érteni? Tényleg jól beszélt az a "meglett ember"?
Tényleg, tárgyilagosnak kell lenni. :)
A beszélt az a prédikációt jelenti.
Próba, mert nem jelenik meg.
Isten éltesse a Mackók Mackóját!
És cukorkát idegenektől nem fogadunk el, majd...:-)
Értem én, csak a "jól" jelentését próbáltam firtatni.
Köszönöm a Vackor-napi jókívánságot! ;)
Megjegyzés küldése