A fényképezőgépet végre elvittem a kórházba, sikerült kinyomoznom a márkaszervizt. Most ott van kivizsgáláson, helyesebben mondva bevizsgáláson. Egy héten belül megkeresnek az árajánlattal; ha javítható, akkor tízezer körül lesz, ha ki kell cserélni az objektívet, akkor huszonöt, ha pedig nem kérem a javítást, akkor a bevizsgálásért kell fizetnem négyezerötszázat. És még a körmömet is lerúgtam visszafelé a járdán.
Sokba kerül nekem ez az ügyetlen mozdulat.
Ahogy álltam a buszmegállóban, jön szembe egy ismerős házaspár, főiskolás évfolyamtársaim voltak, a végzés után házasodtak össze. Megörülünk egymásnak, kérdik, hol vagyok, mivel foglalkozom; mondom, erre az asszony megjegyzi: Akkor te otthagytad a szakmát?
Te jó ég! - villan az agyamba - melyik szakmát hagytam én ott? Hiszen az oktatásban maradtam.
De aztán rájöttem, hogy tényleg. Az első túl mély nyomokat nem hagyott bennem.
Horgony.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Mi van, senki nem vett ma itt észre semmit?
De, én igen! Isten éltesse sokáig Vackort!
Én is láttam, csak nem tudtam eldönteni, hogy a blognak, vagy névadójának gratuláljak. :)
Isten éltessen Vackor, jó egészségben, boldogságban! Tartsd meg ezt a kedves humorodat egy életen át! :)
Isten éltessen!!!:))
Na, ezt jól kiprovokáltuk! ;)
Köszönöm :D
Milyen igazad van, Borka! Szegény blogom születésnapjáról teljesen megfeledkeztem :(
Pedig az is most volt, aug. 17-én töltötte a második évét. Már lassan beszélni kezd ;)
Megjegyzés küldése