Vackor

Minden globalizáció ellenességem dacára, azért nem olyan rossz ötlet ez a bevásárlóközpont, ráadásul a miénket még szeretem is, mert emberléptékű. Reggel elgurultam a rehabilitált régi kiskocsimmal, összekapkodtam mindent, ami az útra kell, még az útipatikát is, mert gyógyszertár is van benne, a boltosat meg még utalvánnyal is tudtam fizetni és már itthon is pihegek.
Már csak össze kéne dobálni a holmit, délután pedig még megszerkeszteni és sokszorosítani a zarándok-füzetet (ennél utolsóbb pillanatban már igazán nem lehetett), aztán korán lefeküdni.

Akkor most érzékeny búcsút veszek egészen 28-ig. Ti itt főttök, mi ott ázunk. A helyi információk és a yahoo előrejelzése szerint napok óta esik és továbbra is folyamatos esőt jósol. Na, mindegy, attól még jól sikerülhet. Várom is, nem is. Jó lesz kiszabadulni, viszont túl fáradt vagyok ahhoz, hogy kedvem legyen hozzá. Németországot azonban szeretem, a piactereket, a favázas házakat és kíváncsi vagyok azokra a városokra, ahol még nem jártam. Meg alapvetően szeretek utazni. A keleti részben nem is jártam, amióta egyesültek, a másik felében is már 15 éve.

Tessék ránk gondolni, én is fogok mindenkire, majd lehet, hogy ide-oda küldözgetek sms-eket, aki kap, kéretik a kommentbe beírni életjel gyanánt meg az olvasók kiszolgálására, nehogy elszokjanak! ;)

Ha még írnék a horgonyba (de nem írok), akkor Szent Kristófról írnék, az utazók védőszentjéről, akiről úgy vélik a tudós okosok, hogy nem is élt, viszont nagyon kedves, szép legenda fonódott köré. A mondás is azt tartja, hogy aki Szent Kristóf képére, szobrára ránéz, azt aznap nem éri baj utazás közben. Nekem is van egy képem, majd jól megnézem minden reggel :)